2013. június 29., szombat

Prologue

Sokszor nehéz az, ha híres vagy. Hogy mindenhol felismernek. Hogy bármit teszel, arról mindenki tud. Legyen az jó, vagy akár rossz. Mégis, ami a legnyomasztóbb, az az emberek rólad alkotott véleménye. 
Egyesek azt mondják, tökéletes vagy. Egy példakép. Inspiráció. Erőssé teszed őket, hisznek benned, és akármi is történjen, mögötted állnak. 
De vannak, akik azt mondják: Hogy néz ez ki? Kövér. Csúnya. Vicsorog. Nincs jó hangja, nem tehetséges. Miért híres? Ilyet bárki tud. És a többi negatív vélemény. 
Az idegen emberek nem hazudnak. Nem ismernek, ezért elmondják az ŐSZINTE véleményüket. És ez sokszor lehangoló. Nem tudod, mit higgy. Kinek adj igazat? Annak aki a jót mondja? Vagy annak, aki a rosszat? 
Sole, 10 perc van hátra. - kopog be valaki az ajtón, mire felnézek.
Ismét szembe találom magam a tükörképemmel, mire beleharapok alsó ajkamba. 
Felállok, veszek egy mély levegőt, és kilépek az öltözőből. Hallom, ahogy Demi beénekel. 
Erős hangjával egyre feljebb és feljebb merészkedik, majd ugyan így tesz lefelé is. És újra. 
Csak hallgatom, és magamban irigykedem. 
Ma este megint több millióan fognak nézni minket. Ő lesz a középpontban. Az Ő nevét fogja kiáltani minden egyes ember, aki eljön. Meg merem kockáztatni, hogy Ő korunk legjobb énekesnője. 
És én? Én mögötte fogok állni, és énekelni. Egyedül. Shari a múlt héten hagyott itt minket. Így egyedül én maradtam.
Igen, én vagyok Demi Lovato háttérénekese.
És egyben a hasonmása is.